>>>>>[Ez az első novella Alexandráról, az Acanthus boszorkányról és a hozzá hasonlók mágiájának működéséről. Ez a novella egyébként egy háttérben futó eseménysorozat, nevezhetjük talán kalandnak is, a kezdőpontja, aminek a címe Oszd meg és uralkodj. Vajon Magnus erre utalhatott problémák alatt (lásd Hazatérés)?

Szereplők

• Alexandra "Karma" Couture, a Végzetek Szövője, a Káosz Leányainak egyike

Íródott: 2018.10.03.]<<<<<

A végzetek szövője

"A véletlen nem irányítója, csak útjelzője a sorsnak."

- Kopátsy Sándor

A tömény alkohol nehéz szaga és a koktélok édeskés illata egyedi ízt hagyott Karma szájában. A bár előkelőbb helynek tűnt, mint azok a helyek, ahol tragikus emberi sorsok szokták vizenyős tekintettel támasztani a pultot, de még nem esett bele abba a kategóriába, amikben öltönyöse urak és kosztümös hölgyek eltartott kisujjal szopogatnak túlárazott borokat. Pontosan egy olyan hely volt, amelyeket Karma szeretett.

Átsétált a pulthoz és fölmászott az egyik székre. A pultos mosolyogva lépett oda, végignézett rajta, majd a személyigazolványát kérte. Pedig a lány egészen biztos volt benne, hogy ezúttal sikerült úgy öltözködnie, hogy idősebbnek tűnjön.

- Bóknak veszem - mosolygott, és visszavette az igazolványát.

Miután megkapta az italát, belekortyolt, majd megfordult a székén és szemügyre vette a bár másik végében, az ablak mellett lévő asztalnál fel-felröhögő társaságot. Négy fehér férfi, feszes pólókban, némelyikükön tetoválások is látszottak. Aztán a kicsit beljebb lévő asztalnál lévő hármasra pillantott. Két latinónak tűnő férfi és egy fehér srác iszogatott.

A lány nem tudta visszatartani a mosolyát. Még mindig kicsit hihetetlennek találta, hogy milyen egyszerűen lehet a sorsot úgy formálni, hogy a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő emberek legyenek jelen. Az Anyának igaza volt: a véletlen nem létezik.

Egy utolsót kortyolt, és lerakta a poharát a pultra. Belenyúlt a táskájába és előhúzott egy negyeddollárost. A kedvenc érméje volt. Volt, aki "szerencse" érmének hívta volna, de Karma soha nem nevezte így. Mióta úgy adta és vette el a szerencsét bárkitől, ahogy a kedve tartotta, nem nagyon hitt a "szerencsehozó" dolgokban.

Megforgatta az ujjai között az érmét, aztán hagyta, hogy elfeküdjön a tenyerében. Nézte George Washington profilját, majd behunyta a szemét és engedte, hogy az érzékei kinyíljanak és beengedjék a világ rejtett összefüggéseit. Mikor újra kinyitotta a szemét látta az érme sorsának fonalát csillogni. Látta a poharának a fonalát is, a pultosét, az ablaknál ülő ázsiai nőét, mindenét és mindenkiét. A sajátját is. Úgy tűnt, mintha az egész helyiséget szorgos pókok szőtték volna tele a fonalukkal.

Karma megigazította a fekete láncot a bal csuklóján. A rajta függő apró kereszt megremegett, néhány fonál az ujjai köré tekeredett, nyúltak és rövidültek, összegabalyodtak és szétbomlottak. Úgy formálódtak, ahogy ő akarta.

Karma az a fajta lány volt, aki szórakozni járt ilyen bárokba. Tudását felhasználva mindig talált megfelelő partnert, akivel jól érezhette magát, aki fizette az italát, és akivel kellemes volt az este. De soha nem okozott káoszt a saját szórakoztatására. Ezúttal azonban a Minisztérium kérését teljesítette. Ők utasításnak nevezték, de még ők is megválogatták a szavaikat az Anya előtt. Az Anya pedig Karmát küldte, hogy teljesítse a kérésüket.

Egy összetűzést kellett kiváltania néhány fehér szupermácista és bármilyen bevándorló származású között. Hogy afrikai, latinó vagy közel-keleti, az nem számított. Az utóbbi hetekben történt demonstrációk utáni hangulatban egy ilyen esemény valószínűleg nagyobb port kavar majd, mint általában. Azt viszont Karma nem értette, hogy a Minisztérium mit vár ettől. Nem mondták neki és nem is volt abban a helyzetben, hogy kérdezzen. De mikor eljön a törlesztés ideje emlékezni fognak, hogy Anya és az ő Leányai betartották az ígéretüket. Anya pedig nem fogják elfelejteni, hogy Karma volt az, aki véghezvitte.

A fonalak közül kihúzta a bár belsejének háttal ülő férfi fonalát és elkobozta tőle a szerencsét balszerencsével teleszőve a közeljövőt a számára. Az ellopott szerencsét pedig az egyik latinó férfi sorsfonalába vezette át. Utána egy szék és egy korsó sorsát is átformálta, hogy segítsék az események kialakulását.

Karma újra behunyta a szemét, és mire kinyitotta a fonalak sokasága eltűnt. Megfogta az italát és a szájához emelte. Nem tudta mi fog történni pontosan. Ő csak az események bekövetkezésének és lehetséges kimenetelének valószínűségét változtatta meg. Még a Sors arkánum mesterei se tudták a jövő eseményeit teljes bizonyossággal megmondani. Ahogy Anya mondta: a jövő mindig bizonytalan, de a lehetséges jövők valószínűsége befolyásolható.

A latinó férfi felállt és a korsójával a pulthoz ment, hogy újratöltesse. Ahogy sétált vissza a teli korsóval a másik férfi pont akkor csúszott hátrébb a székével, mikor elhaladt mögötte. A lába beakadt a székbe, megbotlott és leöntötte a sörével a széken ülő férfit. Nem is kicsit. A szitkozódások és bocsánatkérések hamar sértésekké és rasszista megjegyzésekké eszkalálódtak. A pultos is közbekiabált, hogy leállítsa a kitörőben lévő balhét, de a szavai siket fülekre találtak.

Az indulatok akkor szabadultak el igazán, mikor a sörben úszó férfi meglökte a latinót. Az dühösen visszalökött, mire a támadója átesett a saját székén és beverte a fejét az ablak aljában húzódó radiátorba. Székek borultak és üvegek dőltek csörömpölve, ahogy a két társaság intenzív lökdösődésbe és dulakodásba kezdett. Karma a hangzavarban még hallotta, ahogy a pultos azzal fenyegetőzött, hogy rendőrt hív. Az ázsiai nő, aki eddig csak ijedten nézte az eseményeket egy bankjegyet tett az asztalára és sietve távozott.

A földre került férfi feltápászkodott és dühösebbnek tűnt, mint valaha. Meglendítette az öklét a latinó felé, aki ügyesen kihajolt előle, majd a kezében szorongatott korsóval csapott vissza. Az üveg csörömpölve tört szilánkosra. A férfi megszédült, a lába kicsúszott alóla és esés közben csúnyán beverte a fejét az ablaknál húzódó pultba.

A csetepaté egy pillanat alatt félbeszakadt, mikor észrevették, hogy az elesett férfi nem mozdult. Az egyik társa ugrott mellé, hogy megvizsgálja. Amit kiáltott az Karmát is villámcsapásként érte.

- Nem lélegzik!

>>>>>[A Káosz Leányai egy szekta, amiben csak az Acanthus ösvényét járó nők vannak, akik a Sors, az Idő és a Tér mágiát gyakorolják. A vezetőjük egy Anya nevű boszorkány.

A neo-náci és fehérfajvédő demonstárcióktól és ellen-demonstrációktól forrongó New York több pontján a novellában leírtakhoz hasonló eseményeket okoztak, hogy kiélezzék az ellentéteket. Mindezt teszik a Látók kérésére (a Minisztérium itt rájuk utal, ugyanis a Látók különféle szervezeteit Minisztériumoknak nevezik).

A kirobbant faji ellentétek természetesen a karakterekre is hatással vannak.

Következmények

Apró események

• Mivel New Yorkban elszabadultak az indulatok és a hírek szerint neo-nácik járják az utcákat és vadásznak külföldiekre, így Vincent úgy döntött nem engedi egyedül hazamenni Jasmine-t, hanem kocsival mindig elviszi az egyetemről. Ekkor találkozott Jasmine egyik barátjával, Luke-al, aki egy meleg afroamerikai srác.
• Egy sorsfordító estén Vincent Chris-el ballagott hazafelé a fantasztikus new yorki metrót használva. Valahogy még Alexandra is hozzájuk csapódott (a sors? na persze). Az állomáson leszállva látták, ahogy Luke-ot bekerítette egy pár kopasz-kigyúrt-egybenyakú. Az egyik elkapta egy lánccal és fojtogatni kezdte. Vincentből előjött a hős és beavatkozott. A karakter nem egy kimondott harcművész, se kifejezetten kigyúrt, de úgy szétcsapott a fickók között, hogy még ő is meglepődött. Az ok egyszerű volt: Alexandra több sorsot manipuláló varázslatot használt rajta, amitől látszólag szuperhőssé vált. Luke pedig annyira hálás volt, hogy mindenkinek elújságolta Vincent hősiességét. Meg van győződve róla, hogy a karakter Bruce Lee reinkarnációja. Akkor tényleg úgy tűnt.

]<<<<<