>>>>>[Ez a novella ismét Fridáról, Vance-ről és Cassie-ről szól. A fiatalok egyik bajból a másikba kerülnek, miközben élik életüket és próbálgatják magukat a nem veszélytelen puyallupi pusztulatban. Az emberek gyorsan felnőnek odalent. Frida pedig úgy védelmezi őket, mintha a saját gyermekei lennének és egyre inkább jelenik meg számukra anyafiguraként (lásd még Fény az éjszakában).
Szereplők:
- Vance, a Megperzselt Fiú
- Cassie North, transzhumán prototípus IRIS kiberaggyal
- Frida Nolduil, a tűzboszorkány/tűzkirálynő
Íródott: 2018.05.03.]<<<<<
A Főnix védő szárnyai
"Az önvédelem, ha magadat véded. Harcossá az tesz, ha másokat védesz."- Bohdi Sanders (saját fordítás!)
Vance ökle nedvesen csapódott be. A tünde arca már csak egy véres massza volt. A szemei már nem is látszottak, a szájából bugyborékolva ömlött a vér. Már nem is ellenkezett, csak hörgött. Cassie elszörnyedve nézte, hogy Vance fújtatva újra és újra lesújtott.
Még soha nem látta a fiút ilyen dühösnek. A legutóbb, mikor a tarislari tündék beléjük kötöttek, Vance tűrte a verést, hogy védje őt. Most azonban, amint az egyik tünde megütötte, Vance megőrült, nekiesett a férfinak és ájultra verte. De azután sem hagyta abba, tovább verte a tünde fejét a betonba, mint egy megveszett vadállat. A lány gyomra össze volt szorulva és nem tudta levenni a szemét a rémisztő látványról. Közbe akart lépni, le akarta állítani, de nem tudta magát rávenni.
Cassie-t az térítette magához a sokkból, mikor Vance felnyögött és hanyatt vágódott előtte. A lány ijedten hátralépett és felkapta a tekintetét. Az ork ellenfele a földön hevert, nyöszörgött, majd felköhögött egy adag vért. Fölötte egy másik tünde magasodott zsebre tett kezekkel. Zöld mohawkja hátra volt fésülve. Felemelt fejjel, fintorogva nézett le a lányra és az orkra.
Vance a vértől mocskos kezével a fejéhez kapott vörös foltokat kenve el az arcán. Cassie lehajolt hozzá, de azonnal hátrahőkölt, ahogy a fiú dühösen felmordult és a tünde felé indult. Azonban csak féltérdre tudott emelkedni, mert a tünde villámgyorsan felhúzta a bal térdét és a lábát ostorként kicsapva mell berúgta Vance-t, aki nyögve hanyatt vágódott és a mellkasához kapva levegőért kezdett kapkodni. A tünde a mozdulat közben sem vette ki a zsebéből a kezét.
Cassie azonnal Vance mellé térdelt.
- Ar dortha-talte! - vetette oda a tünde. Lepillantott a helybenhagyott társára. - Tulu-se au!
Mögötte ácsorog négy másik tünde közül kettő odasietett és sebesült társuk karjai alá nyúlva elvonszolták onnan. A zöld mohawkos tünde pár pillanatig követte a tekintetével őket, ahogyan eltűntek az egyik közeli sikátorban, majd megújult megvetéssel tekintett le Vance-re és Cassie-re.
- Ni teve-nostale-tya - mondta és kiköpött. - Hráva laman.
Cassie felnézett a tündére; a tekintetük összeakadt. A hangjában is érezte már, de a kinézetéről és a testtartásáról is üvöltött a büszkeség, az arrogancia és a felsőbbrendűség. A lány arcára akaratlanul is kiült az undor és az ellenszenv.
- Orca Atanye...
- Nem értem - szakította félbe Cassie, és saját magát is, amint meghallotta mennyire remeg a hangja.
A tünde felhorkant.
- Persze, hogy nem érted - vetette oda angolul. - Egy trog és egy humán. Érdekes páros, hogy egyedül lófráljon errefelé.
- Nem zavartunk senkit - mondta Cassie kicsit bátrabban.
- Ez a vadállat, a barátod, megtámadta az egyikünket.
- Ő nem egy vadállat - csattant fel a lány.
- Mégis úgy viselkedett.
- A te haverod kezdte, és azt kapta, amit megérdemelt.
A tünde elmosolyodott.
- Igaz, azt kapta - mondta.
Vance morogva ülőhelyzetbe küzdötte magát. Szívélyesnek nem mondható pillantást vetett a tündére, de a lánynak úgy tűnt, hogy már lenyugodott.
- Most már békén hagytok végre? - kérdezte Cassie.
- Tudod, az a baj, hogy összevertétek barátunkat. Ezt nem hagyhatjuk csak ennyiben.
- De hát, ő... - kezdte Cassie.
- Remélem annak a buzinak egy foga sem maradt - köhögte közbe Vance.
- Erről beszélek. A trogok ilyenek, állatok - mondta az orkra sem pillantva - A te fajtádban még volt büszkeség, de nem sok maradhatott, ha ilyenekkel keveredtek.
- Nekem nincsen semmilyen fajtám! - vágott vissza Cassie.
Vance felemelkedett és maga alá húzta az egyik lábát.
- Neked is beverjem a pofádat, fűzabáló - mondta. - A haverod is kurva büszke volt magára.
- Jaj, te kis kemény - gúnyolódott a zöld mohawkos. - Úgy látom nem csak nagy a pofátok, de még hülyék is vagytok. Fogalmatok sincs, hogy hol vagytok és hol a helyetek, ugye? Nem tanultatok alázatot.
- Adok én neked alázatot! - kiáltott fel Vance.
Kilőtte magát a tünde felé. Az viszont követhetetlen gyorsasággal emelte fel a térdét és rúgta ismét mellbe az ork fiút. A kezei a zsebéből egy centit sem mozdultak ki. Vance felhördült és hanyatt vágódott.
Cassie gyomra összeszorult, ahogy az összegömbölyödve köhögő és nyöszörgő orkra nézet. Aztán a tünde felé kapta a tekintetét, a kezei ökölbe szorultak, és a férfire támadott.
A támadása rövid volt, és fájdalmasan eredménytelen. A tünde megragadta a kezét és megrántotta. A lány kipördült és érezte, ahogyan a férfi karja körülölelte és ráfeszült. Cassie vadul rúgkapált, de nem tudott szabadulni a szorításból. A szabad öklével és a könyökével ütötte, amit csak ért.
- Hohó! Te vagy az erősebb úgy látom - nevetett a tünde.
Cassie még dühösebben kezdett kapálódzni. Aztán egy pillanatra megállt és a fejét elfordította, kitátotta a száját azzal a szándékkal, hogy beleharap a jobb csuklóját szorongató kézbe. Nem sikerült neki. A tünde másik keze felkúszott a lány mellkasán, megragadta az arcát. Cassie megrázta a fejét, hogy kiszabadítsa, de a férfi összenyomta az arcát és maga felé fordította. A lány dühösen fújtatva bámult az arcába.
- Milyen harcias vagy - vigyorgott a tünde.
- Tye cav-mahta-sse? - szólt a tünde egyik bandatársa. A másik felröhögött.
- Nása - felelte a zöld mohawkos. - Isse astalda.
Nagy vihogásban törtek ki mindannyian.
- A kurva anyátokat - nyöszörögte Vance.
Cassie a szeme sarkából látta a fiút lassan feltápászkodni. Még látta a tünde arcáról a vigyort lemállani, aztán egy erős rántást érzett és minden féktelen forgásba kezdett körülötte.
Nekiesett valaminek, ami hirtelen megállította a forgást. Annyira megszédült, hogy majdnem elesett, de valaki megragadta.
- Amatulya - hallotta közvetlen közelről.
Kábultan pislogva felnézett és egy hosszú, szőke hajú tündét látott meg, aki furcsán mosolygott le rá. Mellette egy másik férfi állt, neki hosszú fekete haja volt, ami számtalan különös és bonyolultnak tűnő fonatba volt fogva.
Cassie megpróbálta kirántani magát új fogva tartója markaiból. Nemcsak, hogy nem sikerült, de ahogy a tünde visszarántotta a karját bekulcsolta a lányéba és megfeszítette. Cassie felkiáltott a vállába nyilalló fájdalomtól, ami azonnal enyhült, amint a tünde enyhített a feszítésen. Megértette, hogy sokkal nagyobb fájdalmakat is tudna neki okozni, akár a karját is eltörhetné, ha nagyon ellenkezik.
- Na, gyerünk, trog - intett a zöld hajú tünde.
Vance görnyedten állt és farkasszemet nézett a tündével.
- Megöllek benneteket, ha nem engeditek el - hörögte az ork.
- Nagy szavaknál kicsit többre lesz szükség. Vagy csak úgy hagynád, hogy a haverjaim azt csináljanak a csajoddal, amit akarnak?
A lány érezte, ahogy a tünde odanyúl és lehúzza a kabátja cipzárját. A férfi keze behatolt és egyenesen a mellére kúszott. Cassie kétségbeesetten felnyögött, rázta magát és ellenkezett. Könnyek szöktek a szemébe, de megfeszítette az ajkait és visszatartotta.
Vance felüvöltött és a rászáradt vértől vörös öklét meglendítette a zöld mohawk hajú tünde felé, aki úgy siklott félre előle, akár a szélben szálló falevél. Az ork dühösen lendült utána, de minden ütése csak a levegőt találta el. A tünde nem támadott vissza, csak kerülgette és táncolt körülötte.
- Máris feladod? - kérdezte a tünde.
Vance vicsorgott és fújtatott. A zöld hajú félrebillentette a fejét.
- Lássuk - mondta és csettintett.
A szőke erős rántásától Cassie kabátján a cipzár fogai szétpattantak.
- Ne! - sikoltott fel a lány.
Az erős kéz a pulóverébe markolt és felhúzta. Érezte a pólóját kicsúszni a nadrágjából; a hasának csupasz bőrét megcsapta a hideg levegő.
Vance felmordult és megrohamozta a mohawkost. A tünde arcára önelégült mosoly kúszott. Félre csusszant és a rohamozó ork lábai felé rúgott. Vance nem tudta visszafogni a lendületét, megbotlott és nyögve hasra esett. A tündék felröhögtek.
Vance felkönyökölt és felnézett a lányra. A tehetetlenségtől frusztrált arckifejezésétől Cassie-nek elszorult a torka.
Hirtelen éles fény villant fel az éjszakai égen. Mindenki az üstökös szerű jelenség felé kapta a tekintetét, ami lassan ereszkedett alá az egyik magas épület teteje felől. Olyan volt, akár egy óriási lidércfény, ami hosszú csóvát húzva maga után egyenes feléjük közeledett. Ahogyan elérte a földet a fénynek lábai nőttek és járni kezdett, majd karjai lettek és már nem is egy fénygömb volt, hanem egy tünde nő.
Fekete szoknyája alól kilógó hosszú lábain fekete harisnya volt, szőke haja szabadon omlott sötét kabátjára. Mélykék szemi haragosan vibráltak.
Cassie azonnal felismerte.
- Elég volt! - a tünde nő hangja felverte a döbbent csendet.
- Ki mondja? - kérdezte a zöld hajú tünde.
- Frida Nolduil.
A férfi szemöldökei felkúsztak. A társai felé kapta a tekintetét, akik hasonlóan meglepetten néztek vissza rá, aztán elnevette magát.
- Frida? Az Éjszaka Királynője? Személyesen? - hitetlenkedett. - Pazar. Tudtam, hogy ismerős vagy. Nolduil fekete bárány lánya, mi? Láttalak párszor a Daisyben a rúdon táncolni. Apuci az akadémián biztosan nagyon büszke rád. Még mindig ott rázod, vagy jobban elmélyültél a rudakkal való munkákban.
A tünde jellegzetes mozdulatokat tett a kezével a szája előtt. Kompániája elismerően röhögött fel. Frida komoran meredt rájuk. Egy pillanattal később a zöld hajú vezértünde tekintete is megkeményedett.
- Azt hallottam, hogy visszatértél a sötét útra - mondta. - Hogy újra csúnya dolgok történtek körülötted. Az emberek nem felejtenek, tudod.
Nyomasztó csend telepedett rájuk. Cassie érezte a fullasztó feszültséget.
- Csak a lányért és a fiúért jöttem - szólt Frida. - Más dolgom nincs veletek.
A tünde végig simította a mohawkját.
- Mi olyan érdekes ebben a humánban és trogban? Különösen neked, hm? - kérdezte a tünde férfi.
- A védelmem alatt állnak - válaszolta Frida.
- A védelmed? - horkant fel a tünde. - Nem vagy valami jó védelmező. Mi elég jól eljátszottunk velük. A trog kifejezetten vicces - A fejével a még mindig a földön fekvő Vance felé bökött. - A kis csajjal pedig eljátszadoztak a haverok.
Cassie érezte, ahogyan fogva tartója demonstrációként, vagy mert tényleg élvezi, újra megmarkolászta. A lány ismét vadul ellenkezve vergődni kezdett, ameddig a vállába nyilalló fájdalom ismét feladásra nem kényszerítette.
- Komolyan tesztelni akarjátok a hírnevem? Végeztetek! - jelentette ki Frida. - Engedjétek őket!
A mohawkos tünde hümmögve csípőre tette a kezét. Hátrapillantott a fonott hajú társára, aki csak bólintott felé.
- Nem - fordult vissza a nőhöz. - Nem végeztünk. Tudok pár embert, akik szép összeget fizetnének azért, hogy rád tehessék a kezüket. Adj neki, Daeron!
A Daeronnak nevezett fonott hajú tünde kilépett és támadó állást vett fel. Frida ajkait dallamos csatakiáltás hagyta el. Egyik vékony karját a magasba lendítette, a másikat leeresztette. Fehér kezei körül forrón hullámzani kezdett a levegő, ahogy egy negyed kört írt le velük. A nő sokkal gyorsabban mozgott, mint a fonott hajú, ami láthatóan váratlanul érte férfit. Próbálta felvenni a tempót, de mire újra mozdult Frida kezeinek izzása összekapcsolódott egy hullámzó levegőgömböt alkotva a nő mellkasa előtt. Aztán a mágusnő felsikoltott, mellét előrelökte és a gömb két vibráló nyalábra szakadva elszabadult.
A vibráló csóvák nem Daeron felé szálltak. A zöld hajú tündét vették célba. A férfi döbbenten kapta fel a karjait, hogy védje magát. Az első hullámzó tömeg becsapódásától fájdalmasan felnyögött és több lépést csúszott hátra. A második egyenesen mellkason találta hangosan megreccsentve a bordaketrecét és hanyatt lökve a férfit. A tünde szemei kidülledtek, kétségbeesetten kapkodott levegő után, kezei vadul rángatóztak.
Daeron felmordult. Ökle körül ciripelő elektromos kisülések kezdtek cikázni. Frida résnyire nyitott szájából fehér gőz szállt fel, ahogy karajit ismét az ég és a föld felé nyújtotta. A fonott hajú felkiáltott, szikrázó kezét kilökte előre, amiből egy vakító kisülés csapott ki a nő felé. A mágusnő gyors félkört írt le a karajival. A kisülés, amint elérte úgy tűnt beleütközött egy láthatatlan fonálba, ami a két mutatóujja között feszült, és mint egy villámhárító ártalmatlanul elvezette azt.
A döbbenettel Daeron szemei elkerekedtek, aztán rémülten hőkölt hátra, mikor Frida karjai ismét körbe lendültek és felcsendült az éneke. A levegő ismét összesűrűsödött a mágusnő előtt, ezúttal egy sokkal nagyobb, kosárlabda méretű hullámzó gömbbe. Aztán mikor Frida felkiáltott és hátrafeszítette a testét a gömb éles sikollyal kicsapódott egy hosszú, hullámzó léglöketként. Daeron kinyújtotta a kezeit és felnyögött, ahogy a csóva megakadt előtte. Cassie rémülten húzta össze magát, ahogy megérezte az arcába csapódó mágikus energiák keltette szelet. A fonott hajú tünde vicsorgott és láthatóan erősen küszködött, hogy megtartsa a hullámzó légcsóvát, de nem bírta sokáig. A hullámzás nekivágódott. Felhördült, a teste megemelkedett és a mögötte lévő téglaépület repedezett falának csapódott, majd összecsuklott.
Cassie érezte, ahogyan az őt szorongató férfi szorítása gyengült, majd hirtelen megszűnt. A lábai azonban rongyként csuklottak össze alatta. Remegve kapkodta a levegőt. Felnézve Vance-t látta meg, aki amilyen gyorsan csak tudott négykézláb mászott oda hozzá, nagy karjaival átkarolta és szorosan magához ölelte. Az ork fiú hatalmas teste védőburokként borult a lányra. Cassie megkönnyebbült Vance közelségétől, és az sem zavarta, hogy a véráztatta kezei hozzáérnek.
Hátrapillantva az őt korábban taperoló tündét látta feltartott kezekkel, lassú lépéssekkel távolodni. Rémült tekintete Fridára szegeződött. A mágusnő parázsló szemei és állatias vicsora még Cassie-ben is félelmet keltettek. Frida kinyitotta a száját és egy újabb adag fehér gőzt lehelt ki, majd felkiáltott.
- Heca!
A tünde összerezzent, majd futásnak eredt és a legközelebbi sikátorban el is tűnt a szemük elől.
- Jól vagytok? Nem sérültetek meg? - lépett hozzájuk Frida.
Vance felállt és felsegítette Cassie-t, akit továbbra is szorosan magához húzva tartott. A lány nem bánta.
- Nem, jól vagyok - dadogta Cassie és felpillantott Vance-re.
- Én is - mondta a fiú.
Frida vett egy mély levegőt és megfeszítette az ajkait.
- Mégis mit képzeltél? - förmedt Vance-re a nő.
- Nem csináltunk semmit - csattant fel Vance. - Én csak...
- Csendet!
Vance és Cassie is összerezzen a nő parancsoló hangjára.
- Nem akarom hallani a kifogásaidat - folytatta a nő. - Nagyon jól tudtad, hogy mi lesz. Ha nem erre jövök, akkor mi lett volna? Ez nem az első ilyen alkalom volt.
Az ork csak leszegett fejjel hallgatott.
- Nem az ő hibája - szólt Cassie. - Az enyém. Ő csak próbált megvédeni.
Frida szikrázó kék szemeit a lányra vetette. Cassie gyomra görcsbe rándult.
- Te is bajban vagy. Mindkettőtökkel beszédem lesz, amint hazaértünk. Addig viszont egy hangos sem akarok hallani. Érthető voltam?
***
Hazafelé egy szót sem szóltak. Frida egész úton egy pillantást sem vetett rájuk. Időnként az arca összerándult, felmordult és a homlokát vagy a szemét dörzsölte. Fáradtnak tűnt. Vance mesélt Cassie-nek arról, hogy a mágia milyen kimerítő. Még ha Fridát nézve olyan könnyűnek tűnt is, a lány gondolta, hogy akkora erőket irányítani, amilyeneket nemrég maga is láthatott és a közelében érezhetett, minden csak nem egyszerű.
Cassie remélte, hogy jól van, és nem merítette ki magát túlságosan. Bocsánatot akart kérni, de nem tudta magát rávenni, hogy megszólaljon. Úgy érezte a sajnálatát a nő most a háta közepére sem kívánja. A bűntudat mardosta a gyomrát, amiért Frida ilyen helyzetbe került.
A mellette lehorgasztott fejjel ballagó Vance-re pillantott. Az ork elszántan figyelte a bakancsai orrát. Cassie emlékeztette magát, hogy majd valahogy viszonozza neki, hogy mellette állt és annyi mindent elviselt miatta. Rosszul érezte magát, hogy ennyi problémát okozott neki is.
- Elnézést - hallatszott egy bátortalan hang mögülük, majd újra, kicsit hangosabban. - Elnézést.
Mindhárman megálltak és megfordultak. Két tünde állt mögöttük. Az egyikük egy megszeppent, vörösre festett hajú, zöld szemű lány volt. Kopott, zöldes bőrkabátja tele volt aggatva kitűzőkkel. Alkar-melegítős kezével zavartan piszkálta nyakláncát, amin három régi kulcs lógott. Mellette egy hosszú, fekete hajú férfi állt sötét, barátságtalan tekintettel. Az állán feketéllő borostától idősebbnek tűnt. Fekete kabátja elegáns, bár jellegtelen, megjelenést kölcsönzött neki.
- Frida Nolduil, igaz? - kérdezte a lány. - Az akadémiáról?
Alsó ajkában fémesen megcsillant egy karika.
Vance előlépett és maga mögé tuszkolta Cassie-t. A lány kilesett az ork széles karja mögül. Frida nem válaszolt.
- Bocsánat. A nevem Joy Foster - dadogta a tünde lány egy pillanattal később. - Ő a barátom, Atreyu Caranistir.
A férfi karba tette a kezét.
- Az akadémián beszéltek rólad - szólt Atreyu. Ő sokkal nyugodtabb és összeszedettebb volt, mint a lány. - Ott tanítottál Galdir Nolduil alatt, meg a középsuliban is, ameddig...
Joy egyáltalán nem leplezetten karon ragadta a férfit, hogy elhallgattassa. Frida hosszan tanulmányozta a két tündét.
- Az akadémiáról küldtek titeket? - kérdezte a mágusnő.
- Nem. Magunktól jöttünk. Mindenki azt mondta, hogy te voltál az egyik legjobb mágia és invokáció tanár, ezért úgy döntöttünk megkeresünk. Láttuk, hogy mit csináltál az Ősökkel.
Joy sietve előrelépett.
- Igen, és azt szeretnénk kérni, hogy tanítson minket.
Cassie szemei elkerekedtek. Ha a tanítványok úgy keresik fel, hogy tanítsa őket, akkor Frida tényleg olyan hatalmas mágus, amilyennek Vance mindig mondta - futott át a gondolat a lány fején. Felpillantott Fridára, de ő nem tűnt annyira lenyűgözöttnek. Cassie kíváncsi volt, hogy a mágusnő miért hagyta ott a tanítást, ha annyira sokat beszélnek róla és olyan jó volt, amilyennek mondják.
- Jól mondtátok - szólalt meg Frida -, tanítottam az akadémián, de már nem.
Joy zöld szemeiben megfakult a remény csillogása.
- De... egy keveset tudunk fizetni - vágta rá a lány. - Vagy tudunk máshogy...
- Nem - ismételte a mágusnő. - Sajnálom. Már befejeztem, nem tanítok.
- De biztos van valami... - erősködött tovább Joy, de Atreyu a kezét a vállára téve elhallgattatta.
- Találjátok meg az utat, amiben kiteljesedhettek - búcsúzott Frida.
Amint Frida hátat fordított és továbbindult Vance megragadta Cassie vállait és elkezdte tolni maga előtt.
- Ez egy kurva nagy időpocsékolás volt - köpte ki a szavakat Atreyu.
Cassie hátrapillantva meglátta a tünde férfi szívélyesnek nem mondható tekintetét, és Joy csalódott arcát.
***
Cassie és Vance a tünde mágusnő felső emeleti szobájában álltak és szótlanul várták, hogy Frida a fejükre olvassa a bűneiket.
- Tudom, hogy tudjátok mennyire súlyos is lehetett volna a helyzet - mondta Frida. Már egyáltalán nem tűnt olyan dühösnek, mint korábban. - Kell nekem erről most kiselőadást tartanom nektek?
Mindketten a fejüket csóválták.
- Én is így gondoltam. Viszont nem ússzátok meg ennyivel.
A nő levetette a kabátját és a mögötte lévő szék támlájára vetette. Alatta fekete, vállpántos ruhát viselt, amihez képest szinte világítottak fedetlen karjai és mellkasa.
- A büntetést nem azért van, hogy szenvedjetek - folytatta a nő -, hanem azért, hogy ne felejtsétek el miért kaptátok. - Egy pillanatra elhallgatott és mélyet sóhajtott. - Ettől a pillanattól kezdve megtiltom, hogy találkozzatok és beszéljetek egymással a következő harminc napon keresztül.
Cassie és Vance is döbbenten kapták fel a tekintetüket.
- Egy hónapig? - hüledezett az ork. - De hát...
- Nem vita tárgya! - hallgattatta el egy intéssel Frida. - Túl engedékeny voltam veletek. Többé már nem. Meg kell tanulnotok, hogy a tetteknek következményei vannak. És örüljetek, hogy ezúttal csak ennyi, mert a valóság sokkal szörnyűbb tud lenni.
A nő egy hosszú pillantást vetett Vance-re, aki megfeszítve az ajkait és morogva félre kapta a tekintetét égéstől heges arcát mutatva felé.
- Ha pedig megtudom, hogy megszegtétek a tiltásom, akkor a számláló elölről indul - tette hozzá.
Frida sokat sejtetően végignézett mindkettejükön. Cassie és Vance csak beletörődően lehajtották a fejüket.
- Sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de ti hoztátok magatokra - mondta. - Cassie, elmehetsz. Vance, veled még beszédem van.
A lány és a fiú egymásra néztek. Cassie egy sóhajjal megfordult és szótlanul elindult kifelé. Az ajtóból még integetett, majd eltűnt. Hallani lehetett lépéseinek a visszhangját a folyosón.
Frida leülte a székbe és a szemét dörzsölte.
- Dühös vagy rám, Vance? - kérdezte.
- Dühös vagyok - szólalt meg Vance -, de nem rád. Azt hiszem tényleg megérdemeljük a büntetést. Ahogy mondtad, mi hoztuk magunkra.
- Én csak annyit szeretnék, hogy tanuljatok belőle. Egyébként nincs értelme.
- Én tanultam.
- És mit tanultál, Vance? - nézett fel a nő.
- Azt, hogy... - egy pillanatra elhallgatott, majd egy nehezet sóhajtott. - Azt, hogy nem tudom megvédeni Cassie-t. Még.
- Ez igaz - bólogatott Frida -, és jó, hogy ezt belátod. De szeretném, ha valami máson is elgondolkodnál.
- Micsodán? A következményekről? Azt már megtanultam. Túlságosan is jól. Frida?
A nő nem rá figyelt, hanem mögötte meredt valamire. Vance megfordult, de csak az ajtót látta. Nyitva volt.
- Helyes - szólalt meg végül a mágusnő és felállt. - De gondolkodj el azon, ami most van.
Vance értetlenül pislogott.
- Mi van most?
- Most te itt beszélgetsz velem, Cassie pedig hazafelé sétál. De lehetne úgy is, hogy csak mi ketten állunk itt, és Cassie nem sétál hazafelé.
Az ork csak mereven bámult a nőre.
- Nincs azzal bajom, ha együtt vagytok és eljártok bárhova - folytatta Frida. - Fiatalok vagytok, ezért nem is akartam beleszólni abba, amit csináltok, különösen nem az anyátokká válni. De a dolgok nagyon hamar nagyon komorrá tudnak válni.
- Ja, tudom - sóhajtotta Vance.
- Közel sem biztos, hogy mindig ott leszek, amikor kellek. Jobban kell vigyáznotok egymásra.
- Úgy lesz - jelentette ki határozottan az ork.
Frida a fiúra mosolygott. Egy pillanat múlva oldalra kapta a fejét és kezét, tenyérrel felfelé, a mennyezet felé lendítette. Hangos puffanás rázta meg az egész szobát. A mennyezetről vakolatdarabok záporoztak alá.
- Azt hittétek nem látlak titeket? - kiáltotta Frida és leengedte a kezét.
Vance vadul kapkodta a tekintetét a szobában, de nem látott senkit.
- Mutassátok magatok!
A hamis valóság lehullott mint egy karnisról leszakadó függöny és két alak tűnt fel mögüle. A fekete hajú tünde férfi a mennyezetre volt tapadva és küszködött a szabadulással. A másik a piercinges, vörös hajú tünde lány volt.
- Kérem, ne bántsa! - Joy láthatóan küszködött, hogy nyugalmat erőltessen magára. - Mi nem akarunk semmi rosszat.
A mágusnő szemeiből és szájából sárgás pára kezdett kígyózni.
- Betörtetek hozzám. Kevesebbért is haltak már meg emberek.
A tünde lány zöld szemei tágra nyíltak.
- Egy szavamba kerül és a karóra tűzött fejetek a kaput fogják díszíteni - folytatta Frida elváltozott hangon. - Vagy én magam is porrá égethetném mindkettőtöket. Mondd még egyszer a neved!
- Joy Foster - válaszolta remegő hangon lány.
- Joy Foster, egy perced van, hogy megmagyarázd mit kerestek itt. Utána döntök a sorsotokról.
>>>>>[Cassie és Vance a játékbeli időszámítás szerint 15 évesek ekkor. Úgy képzelem, hogy 2076-ra már a gyerekek elég hamar érnek (az orkok pláne, mert 14 éves korukra már teljesen kifejlődnek), így ők ketten is elkezdték már csinálni minden olyat, amit nem kellene nekik. Ilyen ez a kamaszkor. Nem kezelem tényként még, de a szex és a drogok már egyikük számára sem idegenek, valószínűleg már nem egyszer éltek is velük. Az is közrejátszik a züllésükben, hogy különböző okok miatt, de mindketten árvák. És itt válik Frida szerepe fontossá, mert nélküle ez sokkal rosszabb is lehetne.
Frida sokat változott. Kezdetben egy önző és manipulatív mágusnő volt, aki a háttérből irányította a Királyok bandát. Több esemény (Vance befogadása - lásd A lángok között, A Torony és Az adakozás ideje; amikor Snake a gondjaira bízta Cassie-t - lásd Több mint ember és Fény az éjszakában; amikor elárulták azok, akikben megbízott - lásd Ne felejts) hatására azonban egy tanítóvá vált, aki mások helyes útra terelésével foglalkozik (jelen esetben ezek Cassie, Vance és talán Lance). Ez persze nem jelenti azt, hogy minden rossz szokását és beidegződését levetkőzte, de próbálkozik.
A tünde mágusnő igen fontos szerepet játszik Cassie és Vance életében. Mindkettejük számára egyfajta pótanya lett. Vance számára sokkal inkább, mint Cassie számára, de mind a ketten hallgatnak rá és bíznak benne. Frida pedig érzi a befolyását és a felelősségét, és azt is, hogy nem jó anyának, de próbálkozik és ez még mindig jobb, mint a semmi.
A novellában szereplő büntetés elég extrém Fridától. Cassie-t és Vance-t elég hosszú pórázon tartja, ahogyan mondja is, nem akart túlságosan rájuk telepedni, de valahogyan meg kell velük értetnie, hogy a tetteiknek súlya és következménye van. Úgy gondolom Frida csak akkor avatkozik be, ha az feltétlenül szükséges, mert elég nagy a bizalom az irányába, hogy a legtöbb gondjukkal úgyis hozzá jönnek. Abban is biztos vagyok, hogy a tabukat is hamar lerombolta, így olyan érzékeny témákkal is bátran fordulnak hozzá, mint például a szexualitás (ezen a ponton Frida valószínűleg már tarthatott nekik egy szexuális felvilágosítást).
A novella végével kapcsolatban kaptam kritikát, hogy pont otthagytam abba, ahol érdekes lenne, hogy mivel vágták ki magukat a tündék. Sajnos lusta voltam. De Joy és Atreyu túlélték a találkozást. Merész, ámde nem túl átgondolt tervük, hogy azzal nyűgözzék le Fridát, hogy betörnek a szobájába valamennyire bevált. A mágusnő kilátásba helyezte, hogy tanítja őket.]<<<<<
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.